image-2.jpg
A Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH) által NAH-1-1125/2019 számon akkreditált vizsgáló laboratórium



Állati termék előállítás biztonságosan

II. rész

Megjelent: ŐSTERMELŐ 2008

A korábbi lapszámban röviden, érintőlegesen összefoglaltam a toxinokról az eddigi ismereteket (Őstermelő, 2008/3 június-júliusi szám 38.oldal „Toxinokról termeloi szemmel”). Ennek kapcsán merült fel a gondolat, hogy több évtizedes termelői és laboratóriumi vizsgálati tapasztalataimat foglaljam össze –a teendok felvázolásával is- elsősorban termelői szempontokat figyelembe véve.

Az eloző lapszámban (Őstermelő, 2008/augusztus-szeptember. Állati termék előállítás biztonságosan 89. oldal) a toxinok kártételérol, előfordulásáról tettem említést, a teljesség igénye nélkül. Az utolsó részben az alom kérdéséről volt szó, azzal, hogy az alom állapotának ismerete is legalább olyan fontos, mint az etetett takarmány összetétele és egészségessége.

Most tekintsük át röviden, hogy melyek azok a tényezok és körülmények, amelyek a toxinok megjelenését, hatását erősíti, vagy gyengíti az állati termelés során. Fontos, hogy a takarmány útját követve nézzük meg azokat a kritikus pontokat, amelyek jelentősen befolyásolják az egészséges és gazdaságos állati termék előállítását. Kezdjük most a „végén”, mégpedig a tartási körülmények hatásának elemzésénél.

A tartási körülmények hatása

Az intenzív állati termék előállítás, hústermelés, tejtermelés, tojás előállítás, stb. az állatok genetikai tulajdonságainak megváltoztatatása mellett a termelés körülményeinek megváltoztatását is magával hozta. Sajnos a technológia kialakításánál sokszor nem az állat tényleges igényeit vettük figyelembe, hanem az általunk legjobbnak ítélt környezetbe kényszerítettük az állatainkat és elvártuk tolük a legjobb termelést. Ennek az lett a következménye, hogy az állat – pillanatnyi többlettermeléssel reagált, de - jóval érzékenyebb lett a környezeti hatásokra, közte a takarmányra, toxinokra is. Elvárjuk az állatainktól, hogy csúcs teljesíményt nyújtsanak és a mi általunk elképzelt technológia hiányosságait is ellensúlyozzák. Gondoljuk át, melyek ezek a főbb pontok, kifejezetten az állati szervezet ellenálló képessége (toxin turése, legyőzése) tekintetében.

  • Elhelyezés, épülettechnika, kiszolgálás területén sokat fejlődött az állattartás, de tapasztalataim szerint csak a gyorsan megtérülő, rövid életciklusú állati termelés esetében, de itt se mindenhol. Ilyen például az igen gyors növekedést biztosító broiler csirkenevelés. Az állattenyésztés más területén (sertés, szarvasmarha, stb.) a lemaradás nagy, régi épületekben, régi technikai feltételek mellett kell gazdaságosan termelni.
    Ennek egyenes következménye, hogy az állat ellenálló képessége jelentősen csökken pl. a kedvezőtlen levegőellátás, hőmérséklet (nyáron meleg, télen hideg) következtében. Az állatnak, mind emellett meg kell küzdenie az egyre újabb és újabb fertőzésekkel, mérgező anyagokkal, ezen belül is a különböző toxinokkal. Itt elsősorban a levegő biztosítását tartom sarokpontnak. Azok az állatfajok, amelyek többet tartózkodnak a szabad levegőn (szarvasmarha legelőn, kifutón, stb.) könnyebben képes leküzdeni a hátrányos hatásokat (toxinokat is).
  • A tartástechnológia kényes pontja a takarmány kiosztó rendszer. Ennek a rendszernek a tartozéka a takarmányfogadó garat, vagy fúvó rendszer, ami általában egy takarmánytároló toronyhoz csatlakozik. A toronyból általában csigás szállító rendszer segítségével kerül a takarmány az állat elé, vályúba, önetetőbe, vagy a padozatra. A rendszer gépészeti szempontból zárt, de a mikrobiológiai életteret tekintve nyitottnak tekinthető. Gyakorlatomban számtalan vizsgálat bizonyította, hogy az állat szájától (csőrétol) vett takarmány minta mikrobiológiai állapota jelentos eltérést mutatott a takarmánytároló toronyba befújt takarmányétól. Ez arra utal, hogy a technológia egyes részeinél gócok alakulnak ki, amelyek alkalmas arra, hogy a takarmányt megfertőzze, ennek összes következményeivel együtt. Ilyen pontok lehetnek:
    • A tartály tetején létrejöhet berothadt boltozódás, ami időnként leszakad, és a takarmányba keveredik.
    • A csiga rendszer meghajtó mechanikájánál, elágazó rendszerénél
    • A kiosztó rendszernél, ami lehet vályú, önetető, vagy éppen padozat. Vályús etetésnél állatfajtól függően lehet száraz, vagy nedves etetés. Mikrobiológiailag érzékenyebbnek tunik a nedves etetés alkalmazása, de a vizsgálatok nem minden esetben bizonyították ezt.
    Összességében kialakulhatnak olyan gócok, amelyek megfertozhetik a takarmányt, és a toxintermelés sem kizárt.

Keverék takarmánygyártás

A tápok összetételének meghatározás és összeállítása tudományos kísérletek eredményeként jön létre. Ezek a kísérletek sajnos nem tudják azokat a negatív hatásokat modellezni, amelyek a gyakorlatban, a termelés során létrejönnek, illetve számításba kell vennünk. Nézzük meg, melyek ezek a kiemelt pontok, területek, amelyek a mikrobiológiai és toxin termelés szempontjából jelentős.

  • A tápok 60-80 %-a gabonafélékbol (búza, kukorica, árpa, stb.), 10-30%-a vásárolt (sokszor importból származó) fehérje hordozókból (szója, stb.) és 1-20%-ban más kiegészítőkbol áll.
    • A szántóföldön termelt gabonákról korábbi írásaimban már említést tettem, kiemelve: a szántóföldi termelésnél különféle mikro tevékenységek vannak, amelyek során toxinok is keletkezhetnek, vagy a termelés, vagy az elbomlás során. Lényeges, hogy ezek a toxinok szárítással nem távolíthatók el.
    • A megszárított és betárolt gabonákban a mikro tevékenység vagy tovább folytatódik, ekkor toxint termelhet, vagy a mikroszervezet elpusztul, ekkor olyan toxin válhat szabaddá („hullaméreg”), amely az állati (és emberi) szervezetre káros lehet.
    • A vásárolt takarmány alapanyagok is érzékelhető bizonytalanságot jelentenek számunkra, éppen az ismeretlen toxin állapot miatt. Itt nemcsak a vásárolt szemes terményekre kell gondolnunk, hanem a külföldi alapanyagokra.(pl szója termékek). Ezek nem a mi égövünkre jellemző mikrobiológiai környezetben teremtek, tehát más toxinféleségeket is tartalmazhat.
    • Még nem kellően ismert, hogy a különböző adalék anyagok, hogyan befolyásolják, segítenek-e, vagy gátolják a mikro tevékenységeket és a toxin szint alakulását. Megjegyzem, hogy az adalékok (vitaminok, mikroelemek, esetleg gyógyszerek, stb.) az intenzív állati termelésnél nélkülözhetetlenek.
  • A gabona raktározása, átfedéssel, kb. egy- másfél évet vesz igénybe. Ez idő alatt a körülményektől függően, a mikrogombák és baktériumok egész hada alakulhat ki. Megjelennek az un. raktári kártevő mikrobák, felgyülemlenek bizonyos gomba-féleségek ( penicillium fajok, mucor fajok, stb), amelyek néhány esetben jelző értékűek, mások toxintermelő, vagy toxinképző tulajdonságukkal okoznak kárt. A jelző gombák megjelenése felhívja a figyelmünket arra, hogy toxinok jelenlétére számolnunk kell.
  • A keverék takarmány gyártásánál is számos pont van , ahol mikro tevékenységgel kell számolnunk, annak ellenére, hogy a rendszer általában zárt. Hasonló pontok találhatók, mint a takarmánykiosztó rendszereknél (garatok, tartályok, csigák, elosztók, készterméktárolók, stb.). Ez tovább bonyolódik a granuláló berendezés muködése során. Itt egyrészt sterilizálás is történik, de a toxinoktól nem szabadít meg.

És az ivóvíz?

Folytatjuk.

  Dr. Wimmer Károly
okl.vegyész, olk. agrármérnök
címzetes docens