• Céginformáció
• Tevékenységi kör
• Minőségpolitikai nyilatkozat
• Akkreditálás
• Szakcikkek

• Talajvizsgálatok
  (akkreditált)
• Növényi anyagok vizsgálata (Levélanalízis)
  (akkreditált)
• Takarmányok és alapanyagaik vizsgálata
  (részben akkreditált)
• Termények és liszt vizsgálata
  (akkreditált)
• Mintavételezés
  (akkreditált)
• Toxin vizsgálatok
  (nem akkreditált)
• Egyéb vizsgálatok
  (nem akkreditált)

Korábbi írásaimban, amikor a növénytermelés aktuális kérdéseirol esett szó, mindig hivatkoztam arra, hogy „ A gazdaságos és egyben környezetkímélő termelés alapja a növények és állatok pontos tápanyag ellátása”. Ezt a megállapítást az állati termelés területén még ki kell egészíteni az egészséges táplálóanyag fogalmával is. Fokozottan érvényes ez azzal a kitétellel, hogy az egészséges állati termék (élelmiszer) előállítás kulcsa az egészséges állat. Nem egy nagy „felfedezés” ez, de ha úgy közelítjük meg, hogy nem terheljük feleslegesen az állati szervezetet, akkor már komoly termelési és termelésszervezési feladatok jelentkeznek. Csökkentenünk kell a káros külső hatásokat, az állat szervezetét felkészítjük és támogatjuk ezen hatások kivédésére, leküzdésére. Errol szeretnék néhány gondolatot elmondani termelői szemmel.

Az eloző számban (Őstermelő, 2008/3 június-júliusi szám 38.oldal „Toxinokról termelői szemmel”) röviden, vázlatosan összefoglaltam a toxinokról az eddigi ismereteket . Ennek kapcsán merült fel a gondolat, hogy több évtizedes termelői és laboratóriumi vizsgálati tapasztalataimat foglaljam össze –a teendők felvázolásával is- elsosorban termelői szempontokra figyelve.

Írásom aktualitását az adja, hogy cikkem írásakor (július vége) a gabona betakarítás az Alföldön jórészt befejeződött. Országosan még kint van közel 2 millió tonnányi gabona. A betakarítást kb 2 hetes csapadékos, hűvös, szeles idő szakította meg. Ennek egyenes következménye a korábban is meglévő mikrogombák (toxin termelők is!!) erőteljes elszaporodása. Eddigi vizsgálataink szerint a kedvező időjárásban betakarított gabona is tartalmaz - kisebb mennyiségben ugyan- toxintermelő mikrogombákat is. Következmény, hogy kisebb-nagyobb mértékben számolnunk kell a be nem takarított gabonáink egyrészt minőség romlásával, másrészt toxin tartalmának növekedésével.

A fent hivakozott cikkben is kitértem a toxinok kártételére, most összefoglalom néhány gondolatban, hogy melyek azok a területek, ahol a kártétellel leginkább számolni kell:

• Befolyásolja az egészséget. Ez így nagyon általános fogalom, a gyakorlatban szűkebben kell értelmeznünk. Számos megfogalmazással találkoztam már, de az állati termék előállítás szempontjából az a fontos, hogy az állat a genetikai teljesítő képességének közelébe tudjon termelni. Eszerint az egészségesség ellentéte nemcsak a betegség, hanem a csökkent termelés is. A csökkent termelés esetén az állat nem képes termékében átadni azt a minőséget, amit jó ellátása esetén termelni tudna.
• Befolyásolja a szaporodási folyamatokat. Minden élőlény, legyen az baktérium, vagy elefánt, a számára a legmagasabb élő tevékenység a szaporodás, hiszen egy újabb, hozzá hasonló élő képzodményt hoz létre. Könnyű belátni, hogy a szaporodási zavarok minden élőlénynél döntő jelentőségűek, amennyiben gátolt, vagy korlátozott az egész termelés „fejre állhat”.
• Befolyásolja a tápanyagok és hatóanyagok (pl gyógyszerek, vitaminok, kiegészítok, stb) felvételét, felszívódását. Ez azt is jelenti, ha meg adjunk is az állatnak amire szüksége van, az mégsem épül be, vagy nem fejti ki a hatását. A gazdasági kártétel ennek kapcsán jól lemérhető és érzékelhető. (kiegészítők, gyógyszerek egyre növekvő költsége és hatásának csökkenése.)

A toxinok elofordulásáról mindenképpen ki kell emelni, hogy a gyakorlatban mindenhol számolnunk kell ezekkel a vegyületekkel. A szakirodalomban általában a kialakulásuk időrendjének megfeleloen szokták osztályozni. Ennek megfeleloen előfordulnak:

• A növénytermesztés során, legyen az szántóföldi, vagy kertészeti termék. Legfőbb jellemzőjük, hogy a mikrogombák anyagcseréje során jön létre. Ezen termékek sajnos szárítás során nem pusztítható el, de a vegyületet termelő gomba elpusztítható. Ennek igen fontos gyakorlati jelentősége van.
• A raktározás és tárolás során a toxinok vagy a fent említett gombák túléléséből, illetve új gombafajok megjelenéséből származó anyagcsere termékek, vagy a gombák elpusztulása során kivált méreganyagok („hullamérgek”). Sajnos ez esetben is hasonló a helyzet, mint az előzőekben, ha már megjelent, nem vonhatók ki, nem tüntethetok el. Ellenük való védekezés csak az állati (és emberi ) szervezet megerosítésével, támogatásával oldható meg, jelenleg csak igen korlátozott mértékben.

Viszonylag kevés szó esett arról, hogy milyen termékekben, terményekben, növényi részekben fordul elő. Minthogy állati termék előállításáról van szó, kezdjük az „alján” éspedig az alomnál.

Az alomról.

Az alom kérdését igen gyakran másodlagos jelentőségűnek tartjuk, holott az állat, fajától és termelési irányától függően inkább több, mint kevesebb mértékben találkozik. Bármilyen állatfaj, amelyet almon tartunk, közvetlenül érintkezik az alom anyagával és ezen keresztül az alomban lévő hasznos és kártékony anyagokkal is (pl. toxinok, gombák, stb.). A szarvasmarha viszonylag több toxint „elbír” (jobban tudja ellensúlyozni bizonyos szintig) mint a sertés, vagy a víziszárnyasok (liba, kacsa).
Következésképpen az alom legalább annyi figyelmet igényel, mint a takarmány.

És a többi?

Folytatjuk: