image-8.jpg
A Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH) által NAH-1-1125/2019 számon akkreditált vizsgáló laboratórium



Toxinokról termelői szemmel.

Megjelent: ŐSTERMELŐ 2008

A mikotoxinok, valamint az általuk okozott egészségkárosodások és gazdasági károk jelentőségét, úgy gondolom, hogy nem kell külön ecsetelnem. A termelésből errol sok „rémtörténetet” tudunk mondani. Mégis néhány gondolatban összefoglalom a mikotoxinokról (toxinokról) alkotott ismereteket.

A mikotoxinok a gombák, elsősorban „penészgombák”, általában sejten kívüli kiválasztódó, többnyire másodlagos anyagcsere, vagy bomlás termékei. Erős fiziológiai és mérgező hatásúak, de vannak hasznos antibikumot termelő gombák is. Bennünket ez esetben az emberre és állatra egyaránt veszélyes mikotoxinok érdekelnek.
A köztudatban általában csak néhány mikotoxinról szoktunk beszélni (Aflatoxin, F2, T2, DON, Ochratoxin, stb.), ugyanakkor jelenleg közel 200 károsító mikotoxint ismerünk, ezek károsító hatása különböző mértékű.
Kémiai szerkezetüket figyelembe véve igen nehéz bármilyen besorolást, osztályozást is készítenünk, mert még a kémiai vázuk is nagyon különböző. Ebbol eredően a meghatározásuk is külön-külön, bonyolult kimutatási és meghatározási laboratóriumi technikát igényel.
Gondot jelent, hogy a mikotoxinok általában heterogénen jelennek meg, ami azt is jelenti, hogy többnyire gócokban van jelen és ezt a gócokat megtalálni igen nehéz. A heterogenitás azt is jelenti, hogy egy-egy gócon belül sem jelenik meg minden mikotoxin, ami a takarmány, termény egészében jelen van.

Kártételükről

A mikotoxinok veszélyes volta abban nyilvánul meg, hogy az állati (és emberi) szervezet majd’ minden muködési területén részt vehet, hat, akadályozva, vagy éppen túlzottan serkentve az érintett folyamatot. Éppen ezért összefoglaló, általános hatást nem tudunk leírni.

  • A leggyakoribb „célszerv” a máj, ahol a méregtelenítő funkciót tovább terheli, vagy a szénhidrát anyagcsere folyamatot gátolja (pl aflatoxin).
  • Gátolhatja a fehérje felépülést, ami különösen a fejlodés folyamatát különösen érzékenyen érinti, az állat a fejlodésben visszamarad (pl fuzáriotoxikózis). de rákkeltő hatás is jelntkezhet.
  • Hatással van az enzimek muködésére is, amikor az enzim nem képes kifejteni a hatását, ezzel csökkentve, vagy megszüntetve az anyagcsere folyamatot.
  • Közvetlen hatással lehet a szervezet hormon háztartására, például a szaporodás hormon szabályozását befolyásolva. ( F2 toxin), szaporodási problémák megjelenése.
  • Sokszor tapasztalható, hogy a toxinok egymásra is hatnak: egymás hatását erosítik, vagy éppen gátolják. Ezért igen nehéz határértékekhez igazodóan megadni, hogy mikor és mennyi toxin okoz szervi, vagy termelésbeni elváltozást.

Előfordulásuk a gyakorlatban:

Mikotoxinokkal a gyakorlatban különböző mértékben, de mindenütt találkozhatunk. Mégis, takarmányozási (és élelmiszer termelési) szempontból két területre kell különösen figyelnünk.

  • Szántóföldi előfordulás: a takarmánynövény termelés során a növényeinket olyan gombák is megtámadják, amelyek mikotoxinokat termelnek. Ezek jellemzője, hogy az élettevékenységükhöz viszonylag magas (>20%) nedvességtartalmat igényelnek. Az anyagcseréjük során keletkező toxinok a termény szárítása során többnyire nem pusztulnak el és az aktivitásukat is megtartják. Ilyen toxinok pl a fuzárium toxinok.
  • Raktári előfordulás, amikor is a betakarítás után, a raktári tárolás során keletkeznek. Jellemzőjük, hogy a mikroszkópikus gombák másodlagos anyagcsere termékei és mint ilyenek alacsony nedvesség tartalom mellett (<20%) is muködnek. Ide tartoznak még azok a gombafajok, amelyek szaporodásának a tárolás körülményei (befülledés, beázás, stb.) kedveznek. Ilyen toxinok pl . aflatoxinok, ochratoxinok, stb. Eltávolításuk még nem ismert.

A védekezés lehetőségei:

Növénytermesztésnél

A legkézenfekvőbb védekezésnek látszik, hogy a növénytermesztésnél kell megoldani, hogy ne legyen toxintermelő gomba. Ezt könnyű mondani, de végrehajtani…! Mégis a gombák kártételének csökkentésére csatasorba lehet állítani a növény természetes ellenálló képességét is. Ehhez a fajta megválasztáson kívül a termelés során a tápanyag egyensúly kialakítása döntően fontos. (ez egyben gazdaságossági kérdés is, laboratóriumi ellenőrzés segítségével). Az egészségesen nevelt növény sokkal inkább ellenáll a külső hatásoknak és a termése is nagyobb lesz, kevesebb ráfordítással.

Raktározásnál

Döntően fontos a raktározásnál, hogy ne csak a termény mennyiségének a megőrzése legyen a cél, hanem annak minőség megóvása is. Itt a legkiemeltebb feladat, hogy a fertőző gócok ne alakuljak ki. Ez azzal érhető el, hogy rendszeresen ellenőrizzük a garmada fizikai állapotát, (beázás, bemelegedés, stb) és forgatással, szelloztetéssel a biológiai állagát biztosítjuk. Lényegesnek tartom a rendszeres laboratóriumi ellenőrzést ( toxin meghatározások), ami arra szolgál, hogy a nagyobb baj elkerülése érdekében még időben be tudjunk avatkozni. Amennyiben a toxin már olyan mennyiségben és összetételben jelent meg, amely kárt okozna, akkor is van még megoldás. (hígítás, stb)

Állattenyésztés, takarmányozásnál

A mikotoxinok kártétele itt jelentkezik legerőteljesebben. Az etetés során tapasztaljuk először, hogy baj van. Az első tünetek általában az étvágytalanságban jelentkeznek, később hányás és hasmenés jelenik meg. A súlyosabb tünetek kialakulásához szerencsére hosszabb időre van szükség, így a beavatkozás is hatékonyabb lehet.
Sajnos, a fent elmondottakból következően, a mikotoxinokat eltávolítani, vagy megsemmisíteni a mai tudásunk szerint nem lehet. Csak a kártétel csökkentésére van korlátozott lehetoség.
Ha ismerjük a toxinok minőségét (összetételét), és mennyiségét akkor hígítással a mérgező határ alá szorítható a toxinok mennyisége.
Több takarmány adalékot gyártó cég ajánl toxin megkötő adalék anyagokat. Ezek, általános tapasztalat szerint, csak egy mennyiségi határig fejtik ki a hatásukat, a felett már nem. Sok esetben csak egyes toxinokat képesek megkötni, nem minden félét. Ezért nem feltétlenül kell milliókat költeni esetleg feleslegesen.

A védekezésnél leginkább hatékony megoldás

  • Ismerjük meg az etetett takarmány alapanyagaink mikotoxin állapotát már a betakarításkor
  • Ellenőrizzük és kísérjük figyelemmel a raktározáskor bekövetkezett változásokat.
  • Tartsuk szem előtt, hogy az állatainkat (és magunkat is) különböző adalék anyagokkal még jó esetben is csak igen kis mértékben tudjuk megvédeni a kártételektől.

A fentiek megoldásában tudnak segíteni az erre szakosodott laboratóriumok, például a Felső-Bácskai Agrolabor Kft.

  Dr. Wimmer Károly
okl.vegyész, olk. agrármérnök
címzetes docens